Bonyhádi zsidóság története

A bonyhádi zsidók megjelenése, adatok hiányában bizonytalan. Van helyörténész, aki 1703-ban állított sírkőről is tud, de bizonyíthatóan az 1741-es megyei összeírásban szerepel először 4 kereskedő. Az 1746-os megyei conscriptio szerint már 11 családban 41 lélek él Bonyhádon.1759-ben már 41 család 149 fővel alkotja a bonyhádi hitközséget. 1764-re már nemcsak a Jesiva működik, de az első imaházat is használatba veszik. 1787-ben már 77 háznak van zsidó bérlője. 1794-ben tűzvész pusztítja el az imaházat és a zsidó negyedet. A következő évben hozzákezdtek a zsinagóga építéséhez (mai ózsinagóga).

Bonyhádi zsidóság története

A földesúri jogosítványok haszonvételével, bérlésével a zsidók az uradalmi termelvények készpénzre váltását végzik el, amivel egyrészt fellendítik a kereskedelmet és a készpénzügyleteket, másrészt megalapozzák a Dél-Dunántúl egyik legizmosabb zsidó közösségét. A XVIII. század végén Bonyhádon élt a budai és a pozsonyi után a harmadik legjelentősebb zsidó hitközség.Egyed Antal összeírása szerint 1820-ban Bonyhád 4709 lakosából 1631 zsidó, 1586 katolikus, 1132 evangélikus, 360 református. 1854-ben Fényes Elek ezt írja Bonyhádról: "lakosai száma: 1566 róm.kat., 1482 ágostai, 262 ref., 1563 zsidó...zsidók itt legszámosabbak és különös közösséget képeznek."

A zsidók megtelepedésével új ipari szakmák - szűcs, tímár, szabó, üvegező, ötvös, könyvkötő - is megjelennek, de elsősorban a kereskedelem fejlődik látványosan.A bonyhádi izraeliták is, mint minden más felekezet tartott fenn népiskolát 1798-tól, ahol németül és magyarul is tanították a gyerekeket. 1868-tól 6 osztállyal működik kettő darab izraelita népiskola - a kongresszusi vagy neológ közösség mellett az ortodox zsidóság is tartott iskolát. Az állami tantervet oktató népiskolán kívül több - 1851-ben 12! - magánkézben lévő héder is működött a városban. A helyi talmudiskola (Jesiva) színvonalát jelzi, hogy a történelmi Magyarország minden részéből volt tanulója - Kolozsvárról, Szatmárról, Dunaszerdahelyről, Pozsonyból. Sőt az 1892-es kimutatás 4 bécsi hallgatót is nyilván tartott! A zsidóság tartott fenn szegényházat és gyógyintézetet is.

Bonyhádi zsinagóga az 1800-as években

A helyi munkamegosztásban a német gazdák és iparosok termékeinek értékesítését az évezredes tapasztalatokkal rendelkező zsidóság végezte el (a legnagyobb hatékonysággal). Az így felhalmozott tőke, pedig az iparosítás megindulásához, a fejlett hitelszervezet kiépüléséhez vezetett. Bár a zsidóság vallásából - és az abból következő életmódból - adódóan elkülönült életmódot folytatott, ennek ellenére súrlódásmentes légkört tudott kialakítani. Több évszázados tapasztalattal rendelkeztek az együttélés - saját szempontjukból a túlélés - terén, és amíg a magyarországi politikai légkör az asszimilációnak kedvezett az első világháború végéig, addig a bonyhádi zsidóság zavartalanul üzletelhetett a maga és az egész térség javára.

Ez a politikai légkör változott meg az első világháborút követően. A hatalomra jutott "keresztény-nemzeti kurzus" a forradalmak hatására ill. az úri középosztály egzisztenciális gondjainak megoldására is az antiszemitizmus eszközéhez és az adminisztratív korlátozásokhoz nyúlt, feladva a polgári jogegyenlőség elvét (1920. Numerus Clausus, majd 1938. első zsidótörvény, 1939. második zsidótörvény, 1941. harmadik zsidótörvény, kisegítő munkaszolgálat).A zsidótörvények által korlátozott bonyhádi zsidóság létszáma a második világháború kitörésekor 1159 fő volt. 60 százalékuk az ortodox hitközséghez tartozott, 40% a neológhoz. A munkaszolgálatra behívott férfiak kivételével létüket nem fenyegette veszély 1944. március 19-ig.

A Magyarország német megszállásától számított 111. napon a kétszáz éves bonyhádi zsidó közösség megszűnt létezni...

  • 1944. április 3-án sárga csillaggal jelölték meg a zsidó üzleteket.
  • 1944. április 5-én elrendelték a sárga csillag viselését.
  • 1944. április 11.-vel megkezdődött a bonyhádi zsidóság "listázása"
  • 1944. május 5-én feloszlatták a zsidó egyesülteket.
  • 1944. május 11. és 15. között gettósították Bonyhád, valamint a környékbeli falvak - Aparhant, Bátaszék, Kéty, Kisvejke, Tevel, Zomba - zsidóságát.
  • A két bonyhádi gettóban összesen 1344 embert gyűjtöttek össze, ebből körülbelül 1180 bonyhádi lakos volt.
  • 1944. július 1. és 2. között a két bonyhádi gettót kiürítették. Az elhurcolt zsidókat Pécsett a Lakics-laktanyában "pihentették" néhány napig.
  • 1944. július 6-án a Lakics-laktanyából bevagonírozták a bonyhádi zsidókat.
  • 1944. július 9-én a transzport megérkezett Auschwitzba. Ez a nap lett bonyhádi holocaust gyásznapja. A vészkorszakban 1100 - 1300 völgységi zsidó pusztult el.

A háború befejeződésével a haláltáborok túlélői - 49 nő és 5 férfi - és a volt munkaszolgálatosok, az ország más tájairól idekerült hittársaikkal együtt, újraalapították mindkét zsidó hitközséget. Létszámuk 1946-ban 205 fő, 1949-ben 286 fő volt. Ez utóbbi adat esetében azt is tudjuk, hogy 178 lélek az ortodox és 108 a neológ hitközség tagja volt.

Év17411746175917871820185419411944194619492001
Bonyhádi zsidóság lélekszáma44114928416311563115911802052864
Arányuk a lakosságon belül7%34%32%13%13%2,7%3,5%

A kiskereskedelem és az iskolák államosítása nyomán 1949 és 1956 között a bonyhádi zsidóság nagy része "alijázott" - ki legálisan, ki illegálisan. A neológok már 1950-ben nem tudták a minjánt kiállítani. Az utolsó nagyobb csoport 1956 decemberének elején távozott Bonyhádról Ausztrián keresztül Izraelbe illetve az Egyesült Államokba. A 2001-es népszámláláskor 4 fő vallotta magát az izraelita felekezethez tartozónak magát.

Bonyhádi Zsidó Honlap Weblink Katalógus Linkkatalógus sitemap English version